Őszintén mondom nem tudtak a szívem mélyén megérinteni az izmusok , ( azt hiszem nem is volt szándékukban ) az ész kalandjának tartom őket.
De nem tudok körökkel négyzetekkel foglalkozni, amikor annyi közvetlen bánat, elesettség van körülöttem, amikor lépten-nyomon belebotlok a leplezetlen közömbösségbe , érthetetlen, felháborító brutalitás keresztezi a jó szándék útját.
A Főiskolán láttam diákat gyönyörű megfestett szövetmetszetekről, mikroszkópon keresztül fotózva, színezett kristályszerkezeteket... ...Már akkor zaklatott a titok, hogy miképpen szerveződik az anyag egy tulipánná.
Azt hiszem a probléma most is ugyan az mint volt mindig : Születés , Élet , Halál. Kell, hogy a művészet ezekkel a kérdésekkel foglalkozzon !
A művészet sokat segíthet abban, hogy vezérfonalat, szempontot kapjunk az élethez.
Mit akar a művész ?... ...Fölhívja a figyelmet valamire amit fontosnak tart, s amit a gyakorlatlanabb szemlélő elől a világ tárgyainak és jelenségeinek végtelen gazdagsága elrejt.
A jó műalkotások csalhatatlanul felismerhetők arról, hogy jellemet formáló erejük van. Az ember betájolhatja rájuk az életét, mint a csillagokra.
Mindenki maga választja meg a csillagait, amelyekre pályakezdéskor sorsát bízza és később is segítségére lesznek.
...eszembe jut egy izgalmas gondolat, amellyel Nexő, Szürke fény című regényének végső lapjain találkoztam. Így szól:Senki sem ismétlődése másnak, senki sem ismétlődése önmagának, mindenki egy üstököshöz hasonlít amely az öröklét alatt csak egyszer érinti a Föld pályáját, mint foszforlobbanás a homály két örökkévalósága között.
A művészet eszközei alkalmasak arra, hogy emberek időben előre nyúljanak, így saját és korunk gondolatvilágát a távoli jövő emberének átmenthessék.